A Huszár Mátyás rakpart fejlesztése egyszerre örökségvédelmi feladat és jövőbe mutató városfejlesztési kísérlet. Szeged különleges adottságait a Tisza közelsége határozza meg, mégis évtizedeken át háttal élt a város a folyónak. A projekt célja az volt, hogy újra megteremtse a kapcsolatot ember és víz között – közterekkel, növényzettel, visszafogott forgalommal és árnyékot adó fasorokkal.
A rakpart új arculata a klímaváltozás kihívásaira is választ ad: zöldfelületei csökkentik a hősziget-hatást, a humanizált felületek pedig tartózkodásra hívnak. A promenád bővítése és a vízibástya környezetének rekonstrukciója lehetőséget teremt arra, hogy a városlakók újra felfedezzék a Tiszát – nemcsak látványként, hanem térként, amelyhez közük van.
A munka komplexitását jól mutatja az egyeztetések széles köre: örökségvédelem, közműszolgáltatók, vízügy, városüzemeltetés – minden szereplő aktív részese volt a tervezésnek. Az eredmény egy olyan közterület, ahol a történeti érték és a jelenkor igényei nem kioltják, hanem erősítik egymást.
És ez még csak a kezdet.